A törött lelkűek, a legnagyobb mélységeket átélők tudják a leginkább elrejteni a lelküket egy mosoly mögé. Néha persze nem könnyű mosolyogni, de nagyon sokszor könnyebb egy kis félmosolyt elereszteni, mint elmesélni, szavakba önteni a sötétséget. Sokszor nem is akarod. Mert azt érzed, hogy nem értenék meg, vagy túl sok lenne nekik esetleg még nem tart ott a kapcsolatotok, hogy ennyire személyes dolgokról beszéljetek. Esetleg pont szerelmi bánatod van, amit nem akarsz megbeszélni mással csak a Pároddal, de Ő hallgat. Ilyenkor reggel a ruháiddal együtt felveszed a mosolyod is, mint egy álarcot, és igyekszel az iskolában, munkában elrejteni, mi is zajlik belül.
Néha egész jól megy, szinte már Te is elhiszed, hogy minden gondtalan, talán néhány órára még jól is érzed magad. Aztán hazaérsz leveszed a ruháiddal együtt az álarcod is, és újra rád tör az üresség, a semmi érzése, és zuhansz. Persze vannak olyan napok is, amikor arra sincs erőd, hogy felvedd az álarcot. Ilyenkor a járásod is olyan, mintha mázsás köveket cipelnél a hátadon, az arcodra pedig kiül az üresség. Persze ilyenkor jönnek a kérdések, hogy “Jól vagy?” , “Minden rendben?”. Mit lehet ezekre válaszolni? Két lehetőséged van. Az egyik az, hogy tagadsz és azt mondod, hogy igen, esetleg hozzáteszed, hogy fáradt vagy és elkezdesz az alvási szokásaidról beszélni, persze csak nagyvonalakban. A másik lehetőség pedig az, hogy őszintén elmondod, hogy nem, de ekkor persze nagy az esélye annak, hogy a másik részletes beszámolót vár, amire épp nem vagy felkészülve. Félelmetes kitenni a lelkedet az asztalra nem törődve a következményekkel. Én egy köztes megoldást szoktam választani, azt mondom, hogy megvagyok. Ez igaz, mert nem vesztem el, :D, de érzékeltetni tudom, hogy nem minden OK. Ha valaki tényleg kíváncsi, akkor rákérdez, de egyébként lehet ezt így lógva hagyni, nem érzi a másik, hogy muszáj továbbvinni a beszélgetést.
Azonban ez nem megoldás. Én beszéd-fetisiszta vagyok. Azt gondolom, hogy úgy tudjuk a leghatékonyabban feldolgozni a problémát, kijönni a sötétségből, hogy beszélünk róla. Keress egy ember, egy ismerőst, ismeretlent, barátot, barátnőt, a Kedvesed vagy egy szakembert, akivel beszélgethetsz. Sokszor a szakember (mentálhigiéniás szakember, pszichológus, pszichiáter, life coach, mediátor) a megoldás, hogy tartósan ki tudj mászni a gödörből. Nem szégyen segítséget kérni, bár az első lépés mindig nehéz. Segít, ha nem kell telefonálni sem, hanem e-mail-ben jelentkezel be. Sok helyen van pl. TB-támogatott rendelés. Ezekkel nincs tapasztalatom. A netről elég sok info-t be lehet gyűjteni, érdemes tájékozódni a bejelentkezés előtt. Én a magándokikban bíztam eddig, de a közelmúltban volt egy rossz tapasztalatom, így óvatosabb vagyok.
Ha valaki elég figyelmes, akkor könnyedén meg tudja állapítani, hogy a mosolyod valódi vagy álarc. Ha csak a biológiai megjelenését vesszük figyelembe akkor azt tudom mondani, hogy az igazi mosoly esetén az egész arc mosolyog a szem, az orcák, a száj. Apró, kis gyűrődések jelennek meg az egész arcon, ami azt mutatja, hogy egy igazi mosolynál sok izom dolgozik. Egy ál-mosoly esetén pedig csak a száj mozdul, az arc felső részén, a szem körül, a homlokon nem látszanak gyűrődések, ráncok.
Figyeljünk egymásra, illetve ha mi viselünk álarcot, akkor figyeljünk azokra, akik észreveszik ezt. Mert ők lehetnek azok, akik elindítanak minket felfelé egy jó szóval, mosollyal, biztatással, odafigyeléssel…
Szóval, hogy vagy ma?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: