Az életemben nagy szerepe van a zenének, az egyik napsugár. Ha sokáig nélkülöznöm kell, rosszul érzem magam. Ha lent vagyok, ha fent vagyok, ha egyensúlyban vagyok, mindenképp szükségem van rá…és hogy pontosan micsoda? Az a hangulatomtól, alkalomtól függ. Zenei mindenevő vagyok. Csak a nagyon szélsőségeket nem szeretem, egyébként jöhet bármi, a komoly zenétől az igényes pop-on át a rock-ig. Sok kedvencem van, és mindig találok a hangulaomhoz leginkább illő válogatást.
Amikor lent vagyok, szeretem a lassú, kissé szomorkás számokat, vagy épp a durva rockot. Ilyenkor a kettő között nincs átmenet. Amikor stresszes vagyok, szintén a rock-ot preferálom. Volt egyszer egy durva vizsgaidőszakom. Akkor pl. folyamatosan Ossiant, meg Tankcsapdát hallgattam.
Néhány ízelítő: Mozart: Árnyékdal, Ossian: Magányos Angyal, Ossian: Élő sakkfigurák, Tankcsapda: Nem kell semmi, Disturbed: The Sound Of Silence(cover), Republic: Kirúgjuk magunk alól a földet, Republic: Furcsa magasban, Rúzsa Magdi: Angyal mellettem, Pintér Béla: Ki vagyok én, Guns N’Roses: November rain,
Amikor fent vagyok, akkor a vidám, pörgős dalokat szeretem. Azonban arra jöttem rá, hogy elég kevés ilyet ismerek. Ami megint elgondolkodtatott, hogy vajon ez miért van így. Mindenesetre mostanában tudatosan keresem a vidám, pörgős dalokat.
Pl. Emberek: Süt a nap, Bon Jovi: Have a nice day, Bon Jovi: It’s my life, Auth Csilla: Ma végre jól vagyok és pont, Kowalsky meg a Vega: Mosolydal, Kowalsky meg a Vega: Mit mondjak még, Rúzsa Magdi: Április, Roxette: How do you do, Roxette: Joyride, Bonnie Tyler: I need a hero, Alice Cooper: Poison, Koncz Zsuzsa: Csodálatos világ,
Persze ezeken kívül még rengeteg más kedvencem van, azonban ezek azok, amik leginkább megfogtak vagy a dallam vagy a szöveg miatt, vagy épp a kettőnek a harmonizálása miatt.
Egy szó mint száz, zene az kell, anélkül sokkal nehezebb. Persze tudom, h mindenkinek megvannak a saját kedvencei. Én elsősorban azt javaslom, hogy amikor nehéz mindenképpen hallgassunk zenét. A legjobb a megszokottakat, kedvenceket, mert azok biztonságérzetet adnak, aztán ha már nyitottunk egy kicsit világra, akkor lehet próbálkozni más számokkal, amik kilökhetnek a megszokott sémából, és talán könnyebben kitalálunk az útvesztőből.
Végül pedig azt érzékeltetve, hogy a körforgás, a fent és lent egyensúlya nem túl nagy kilengésekkel természetes Vivaldi: Négy évszak. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: