Amikor kb. OK vagy, és kibújtál a csigaházból, na akkor kell magasabb fokozatba kapcsolni. Én azt csinálom, hogy egy kis ideig még félreteszem azt, hogy ez csak látszólagos javulás, és ráteszek egy lapáttal a jó kedvemre. Elmegyek egy jónak ígérkező programra, beszélgetek egy jót, sétálok egyet a friss levegőn, olvasok…stb. Ezzel még jobban felspanolom magam, és már-már teljes embernek érzem magam. Persze ebben megvan annak a veszélye, hogy a következő zuhanásra nem készülök, hiszen annyira jól érzem magam, mi jöhetne, ami le tudna innen taszítani. Aztán valahogy mindig jön. Hogyne, hiszen a lelki állóképességemet nem állítottam helyre. Ha megpöckölnek is felbukok.
Na de akkor mire jó, hogy túltolom a pozitív dolgokat? Arra, hogy kapok egy kis időt. Meglátom az élet szépségeit, érezhetem Isten szeretetét, sütkérezhetek a napos oldalon. Majd mindezekből erőt merítve le tudok ülni, és végiggondolni, min kellene változtatnom. Ilyenkor tudok könyveket olvasni, mert már képes vagyok koncentrálni 5 percnél hosszabb ideig, és fogékony vagyok a változásra, a hibáim elismerésére, és kijavítására. Azonban ennél a pontnál könnyű abba a hibába esni, hogy hirtelen, azonnal akarok mindent. Ez megint hatalmas kudarccal fog végződni, hiszen nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni mindent. Hosszú évek fáradságos munkája kellett hozzá, hogy minden vagy csak egy rész ennyire elromoljon, a javítás szintén munka és idő. Tehát legyünk kedvesek és türelmesek magunkkal. Értékeljük a kis eredményeket, sikerélményeket, mert ezekből táplálkozva lépésről lépésre tudunk előre haladni.
Forrás: http://eletaszivben.webnode.hu/news/akarod-e-egyatalan-/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: