Az, hogy rossz napod van gyakran alapbeállítás. Annyira, hogy néha fel sem tűnik, hogy valami jó is történt Veled. Ezt kellene megváltoztatni. Küzdeni ellenük, nem beengedni a sötétséget. Van, amikor sikerül, és van, amikor nem. Ekkor viszont marad a gyötrelem.
Amikor a szomorúság, elhagyatottság és tehetetlenség érzése az alap. Befordulsz, az agyad leáll, és csak fájdalmat és/vagy ürességet érzel. Nincs erőd elmondani, nincs erőd felkelni, nincs erőd harcolni, és arra gondolsz, h jobb lenne, ha vége lenne. Ilyenkor nagyon fontos, hogy egy picit kizökkentsd magad. Elég egy gondolat, vagy az, hogy helyzetet változtatsz. Én, amikor elborít a sötétség, és úgy érzem már nem bírom tovább, Anyukámra gondolok, h nem okozhatok neki ekkora fájdalmat. Aztán pedig Istenre. Bár imádkozni nincs erőm, tudom, h Ő így is lát, hall és figyel rám, még akkor nem is vagyok képes ezt érezni.
Ha egy kicsit jobb, akkor jöhetnek az egyéb praktikák, mint zene, könyv, sorozat, film, finom kaja, kedvenc innivalód, üzenet a barátoknak…stb, attól függően mennyire közelítetted meg a fényt. Nekem alapból az segít, ha jól kisírom magam, aztán nézek 1 sorozatepizódot, hogy kicsit megnyugodjak, aztán zene, és elkezdem elemezni a helyzetet, hogyan jöhetnék a leggyorsabban ki belőle, mit kell tennem, mit rontottam el. Ezután, ha tudok, imádkozok.
Aztán, ha már fel tudok kelni az ágyból, akkor elmegyek valahova, ahol még nem voltam (pl. egy másik városrészbe, meginni egy kávét egy új kávézóban), vagy egy kedvenc helyemre, vagy veszek valami apróságot, ami örömet okoz. Aztán persze kezdődik a küzdelem, hogy ne kerüljek vissza a sötét oldalra….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: