A jó napokat fel lehet, sőt azt mondom fel is kell használni arra, h elinduljunk felfele.
Amikor fáj az élet, akkor egy idő után három dolog jut eszembe, ami segíthet, mert kizökkent. Az egyik az, hogy egy életem van, és ez az élet nem végtelen. Most kell élni, szeretni, tenni a másikért, szórakozni, nyomot hagyni, élvezni a földi létet. Minden egyes nappal kevesebb van hátra itt a Földön. Egyszerűen nincs időm heteket, hónapokat, éveket arra áldozni, hogy fekszem a szobámban és nem csinálok semmit.
A másik pedig az, hogy van nagyon sok ember, akinek rosszabb mint nekem. Van munkám, ami bár nem tökéletes, de a szakmámban tudtam elhelyezkedni, és szeretem. Van hol laknom, van mit ennem, vannak, akik szeretnek. Kvázi egészséges vagyok, nincsenek problémáim a mozgással, gondolkodással…és tetszõlegesen lehet folytatni a sort. Emiatt egy kicsit jobban érzem magam, hiszen nagyon sok embernél jobban élek, szerencsésebb vagyok…és már egy lépéssel feljebb is vagyok.
A harmadik pedig az, hogy elegem van, unom a depit, unom azt, hogy nem teszek meg olyan dolgokat, amiket szeretnék, mert nincs (akarat)erőm hozzá, és unom a szobámat, az állandó sötétséget….és dühös leszek. Ebben a dühben pedig elég energia van ahhoz, hogy felkeljek és gyors segélyként tegyek valamit, ami részben feltölt, de legalábbbis biztosít néhány órát a fényen. Így kiszakadva a negatív gondolatok mókuskerekéből, csak egyszerűen élvezve az életet csak néhány óráig is, megszületik az igény a pozitív ingerek tartóssá tételére. Ami egy első lépés az elhatározás felé….
Ma a napsugarakról akartam írni, de ez lett belőle. 🙂
Végül még egy ide illő dal, egyik kedvencem:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: