Most valószínűleg sokan nem fognak egyetérteni velem. Alattomos dolog a jó nap.
Egyrészről repkedsz, mert végre történt valami jó is. Úgy érzed minden rendben lesz itt, fogalmad sincs, hogy reggel miért érezted, h világvége van. Úgy érezd, h el is felejtheted az elmúlt napok borúját, hiszen kisütött a nap, vidámság van, szeretet van, és egyébként is minden szuper. Jólesik a sok sötétség után sütkérezni a napsütésben, lubickolsz benne nem törődve a következményekkel. Igyekszel minél több pozitív élményt magadba szívni, és reménykedsz, hogy innentől már minden sokkal, de sokkal jobb lesz. Hiszen minden rendben, süt nap, mi történhetne?
Na és ekkor, mikor már épp letáboroznál az Élet napsütéses oldalán, beüt a krach. Jön egy megjegyzés, beszólás, elrontasz valamit, a főnököd figyelmeztet egy elmulasztott határidőre vagy épp a Kedvesed felejti el a neked tett ígéretét…a sor tetszőlegesen folytatható. Ekkor újrazuhansz és ugyanoda kerülsz, ha nem mélyebbre mint ahol korábban voltál….és minden kezdődhet elölről. Ráadásul ezalatt a rövid idő alatt megtapasztaltad a napsütést, és most sokkal rosszabb a sötétség, mert még élénken él benned a simogató sugarak emléke, és fáj a hiánya. Dühös vagy, mert már egyszer feljutottál, és nem tudtál ott maradni. Fáj az újabb kudarcélmény, fáj, hogy nincs erőd újra felkapaszkodni, és fáj a tudat, hogy megint rossz napok jönnek.
Ezért mondom, h alattomosak a jó napok, ha nem vagy résen, berántanak a hullámvasútra.
Másrészt, ha résen vagy, és elkapod őket, meglovagolhatod a hullámot. Tudatosan odafigyelve a jobb pillanatokra,kimászhatsz a gödörből. Használd fel a jó pillanatokat, órákat, napokat az erőgyűjtésre. Gyűjts erőt, h szembe tudj nézni a sötétséggel, hogy lásd az okokat, a szörnyeket és ki tudd iktatni azokat. Ez persze melós dolog, könnyen megtorpanhatsz. De ha résen vagy, ilyenkor sem zuhansz vissza, maximum megtorpansz esetleg visszalépsz párat, de még mindig a napos oldalon leszel…és a napsugarak mindig megcirógatják arcod, ami erőt ad a folytatáshoz.
Kommentek