Sokszor voltam már lent és persze fent is. Csakhogy az élmény a mélyben sokkal elevenebb. Azért indítottam ezt a blogot, mert szeretném, ha a fent állapot lenne a meghatározó, de ehhez úgy érzem, h fejlődnöm kell. Sok könyvet, cikket, interjút olvastam, néztem, hallottam, ezért egy nagy csomó info van a fejemben, amit szeretnék rendszerezni. Nekem könnyebb, ha leírom. Ha ezzel segítek csak egy embernek is átlendülni a mélyponton, már megérte nyilvánosan tenni. 🙂
Nemrég a kezembe került egy levél, amit tizenévesen írtam saját magamnak. Nem sikerült az egyik kitűzött célom, valami borzasztóan fontos versenyen döntőbe jutnom. Ez annyira érzékenyen érintett, h leírtam, h meg akarok halni. Persze kérdés, h mennyire is gondoltam komolyan. Erre nem emlékszem. Arra viszont igen, h mennyire vacakul éreztem magam, mennyire kilátástalannak éreztem mindent. Azt hiszem talán ez volt az első. Persze idővel helyretettem a dolgot magamba, mindenesetre nagyon megdöbbentő volt hosszú hullámzó évek távlatából újraolvasni ezt a levelet, és újraértékelni a helyzetet. Akkor katasztrófa volt, most már csak egy nem túl szerencsés fordulat. Érdekes, hogyan változik a perspektíva az évek előrehaladtával.
Erről eszembe jut egy technika, amiről a döntéshozatal kapcsán olvastam. Ez arról szól, h mérlegeljünk, mielőtt döntünk. Nézzük meg, h a közeli, távoli jövőnket hogyan fogja ez a döntés befolyásolni. A jó öreg 10-10-10 technika. Vagyis hogyan befolyásolja a most meghozott döntésünk a jövőnket 10 perc, 10 nap és 10 év elteltével. Erről később részletesen is szó lesz. Érdekes dolog ebbe belegondolni, sokszor lehet alkalmazni, de amikor az agyad üres, és minden kilátástalannak tűnik, és azt is nehéz eldönteni, h felkelj-e az ágyból, ez az egész BULLSHIT. Ilyenkor a nap átvészelése a cél, jönnek a gépies mozdulatok, és várod, h végre újra otthon lehess a biztonságos, nyugis kis ágyikódban. Na ekkor kell valami vagy valaki, aki kizökkent. Vagy saját magadat kell kizökkentened nagyon tudatosan, koncentrálva, folyamatosan kontrollálva, figyelve magad, és nem fogok hazudni, ez pokolian nehéz.
Igyekszem majd ehhez tippeket adni.
Az első a zene. Jöjjön is a blog címadó muzsikája: Kowalsky meg a Vega: Magasban és mélyben
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: